A szolár tágulási tartály működése
A szolár tágulási tartály külső köpenye többnyire acélból van, és általában tartalmaz egy tökéletesen zárt gumimembránt, amelyben levegő vagy valamilyen töltőgáz van (pl. nitrogén). A gázok összenyomhatóak, míg a víz egyáltalán nem, így ha a víz térfogata a melegítés hatására megnövekszik, akkor a gumimembránba zárt gáz „rovására” képes tágulni, anélkül, hogy a rendszerben nőne a nyomás.
A fejlett tágulási tartályokban nem a gyári gáznyomással kell gazdálkodnunk a gumimembrán belsejében, hanem beállítható a kívánt „előnyomás”, azaz az a nyomás, amely a tágulás tartályban a víz beáramlása előtt tapasztalható. Kisebb rendszerekben pumpával, nagyobbakban kompresszorral változtatható ez az érték.
A tágulási tartályt működtető rendszerben beállítható, hogy milyen határok között mozoghat a nyomás, ehhez azonban arra van szükség, hogy a rendszer méretéhez, a benne keringő víz mennyiségéhez és az általa „produkálható” hőtágulás mértékéhez megfelelő nagyságú tágulási tartályt válasszunk.
A tágulási tartály esetében az ideális méret akkora, hogy a rendszerben a víz legmagasabb elérhető hőmérsékletén (vagyis maximális hőtágulása mellett) sem haladhatja meg a nyomás a megengedett maximumot.
A szolár rendszer sajátosságai
A napkollektoros rendszerbe beépített tágulási tartály méretének megválasztásakor azt sem szabad elfelejteni, hogy erős napsütés és rendszerüresjárat esetén a víz felforrhat, azaz gőz is keletkezhet a rendszerben. Így a keletkező gőz további nyomásnövekedés okoz.
Ha a rendszer – és benne a víz – visszahűl, a tágulási tartályból visszafolyik a csövekbe a víz, így megtartva a rendszer feltöltöttségének állapotát.
Vannak olyan szolár rendszerek, amelyeknél nem kívánják a víz forrását megengedni, mert nem akarják felkészíteni a rendszert arra, hogy ennek következményeit elviselje. Ebben az esetben ahhoz a fizikai törvényhez folyamodnak, amely azt írja le, hogy a folyadékok forráspontja magas nyomáson magasabb hőmérsékletre csúszik.
Ennek megfelelően a rendszerben uralkodó nyomást úgy alakítják ki, hogy a víz csak 170 ºC-on kezdjen forrni, és így nem következik be pl. a gőzképződés a rendszerben.
Emiatt azonban a rendszer elemeinek nagy nyomást kell tudniuk lekezelni, így a szolár rendszerekbe való tágulási tartályoknak nem csak aránylag nagynak kell lenni, hanem nagyobb nyomásnak is kell tudni ellenállni, mint más rendszerekbe kerülő társaiknak.