Az emberi munkát igyekeztek olyan könnyítésekkel egyszerűsíteni, mint a különféle áttételek és ellensúlyok pl. a gémes kút esetében. Mai napig is használunk kézi működtetésű szivattyúkat, ilyenek például a – főleg falvakban – az utcákon látható Norton kutak, de ház körüli alkalmazásra is kaphatunk szivattyút kézi működtetéshez szükséges fogantyúval (pl. szárnylapátos szivattyú)
Állati erővel
Az első olyan méretű és hatásfokú szivattyú, amelyhez nem a folyóvíz áramlását vagy az emberi kéz munkáját használták fel, az az Arkhimédeszi csavar volt. Ezek alkalmazásakor a nagy mennyiségű víz egyszerre való kitermeléséhez állati erőt alkalmaztak. Ezeknek a megfelelő működtetéséhez természetesen ki kellett dolgozni, hogy az állatok egy irányú haladását, és az ebben az irányban kifejtett húzóerejét hogyan lehet egy szakaszos (dugattyú) vagy körkörös (járókerék) meghajtásához igazítani.
Jó példa erre az állati erővel hajtott malomszerkezetek, amelyeket nem csak őrlésre, hanem rakodásra és szivattyú működtetésére is használtak, a különféle irányú erőhatásokat kerékáttételek és/vagy ékszíjak révén hangolták össze.
A gőzgép feltalálása
Olyan erőgépet, amely a gőz munkáját mozgási energiává alakítja, már az I. században is alkalmaztak, de nem tulajdonítottak neki nagyobb gyakorlati jelentőséget, így érdekesség szintjén maradt a találmány. Jó sokáig pihent a sutban ez a nagyszerű lehetőség, mire a feltalálójaként a köznyelvben forgó skót James Watt megalkotta az első modern gőzgépet. Pontosabban az ő nevéhez kötik, de természetesen nem csak az ő érdeme volt ez a nagyszerű eredmény, amely olyan jelentőségű volt, hogy az ipari forradalom kezdetét a megalkotásától számítjuk (1769).
A cél egy a szivattyúk és különféle közlekedési eszközök meghajtására alkalmas nagy hatékonyságú gép előállítása volt. Ebben az időben ez egyetlen hasznosítható erőforrást a gőz szolgáltatta. A gőz előállításához bármilyen tüzelőanyagot lehet használni (szén, papír, hulladék, fa, olaj, trágya, alkohol stb.). A tüzelőanyag hőjét egy gőzkazánba vezetik, amelyben a víz felforr, majd nagy nyomású gőzzé alakul. A gőz növekvő nyomása megmozgat egy dugattyút, amelynek szakaszos mozgását forgómozgássá alakítva használják a gépek meghajtására. Máshol a lecsapódó (hirtelen lehűlő) gőz által okozott vákuumot alkalmazzák ugyanerre.
Tulajdonképpen a gőz hőenergiáját mozgási energiává alakító dugattyú is a szivattyúk családjába tartozik. A gőzgép első gyakorlati felhasználása a bányákból a víz kiszivattyúzása volt, de igen korai időktől kezdve használták öntözésre is.
Az első magyarországi gőzgépet Selmecbányán állították fel a bányavíz eltávolítása céljából, 1722-ben (korábban, mint Watt feltalálta az övét!). Az első angol, gyártmányú gőzgépet 1804-ben szerezte be hazánk. Gőzgépet tulajdonképpen napjainkban is használjuk, hiszen a gőzturbina e család sarjának tekinthető.